A természet mint terápiás tér - A Walk & Talkról

A Walk & Talkról

A Walk & Talk konzultáció egy innovatív megközelítés a pszichológiában, amely során a pszichológussal történő beszélgetés sétálás közben zajlik, szemben a hagyományos, zárt térben történő ülésekkel. Az utóbbi időben magam is végzek ilyen jellegű munkát tanácsadói keretek között, a Budai-hegyekben. 

A kapcsolat kiépítése 

Felmerülhet a kérdés, hogy a Walk & Talk által biztosított kevésbé direkt, gyaloglós helyzetben, kevesebb szemkontaktussal, mi segítheti elő a megfelelő mértékű kapcsolódás kialakítását. Ehhez említeném meg azt a kutatást, mely arról szól, hogy a szinkronizált motoros aktivitás növelheti a két ember között tapasztalt együttműködés és összetartozás szintjét. (Hove & Risen, 2009) Valamint egy másik kutatás beszámol arról, hogy az "összehangolt" testi mozgás növelheti a pozitív affektust, ami pozitívan járulhat hozzá terápiás kapcsolat érzelmi minőségéhez. (Tschacher et al., 2014)

A terápiás tér “kezdete” 

A terápiás szoba földrajzi terének hiányában más jelzőket használhatunk, amelyek a tér különböző formáit és ezzel a beszélgetés különböző típusait jelölik. Például a hidakon való átkelés vagy egy természetes tárgy vagy helyszín kiválasztása a terápia kezdetét jelezheti. Fizikai jelölések nélkül egy mindfulness-gyakorlat az ülés elején segíthet áthelyezni a belső és külső folyamatokat egy másik térbe. A saját munkámban hidakat szoktam a “terápiás tér” határaként kijelölni. 

A titoktartás kérdése 

A terápiás szerződés megkötésekor megállapodhatunk a klienssel abban, hogy mit fogunk tenni bizonyos helyzetekben. Például mi történik, ha séta közben találkoznak valakivel? A pszichológus vállalhatja a felelősséget ezért, és vagy más irányba távozhat a klienssel, hogy elkerüljék az érintkezést, vagy ha ez elkerülhetetlen, egy gyors üdvözlés elegendő lehet. Ha más sétálókat utolérnek, elhatározhatják, hogy nagy ívben elkerülik őket; ha ez nem lehetséges, dönthetnek úgy, hogy nem beszélnek, amíg el nem hagyják a hallótávolságot, vagy halkabban folytatják a beszélgetést. Továbbá, ha valakivel, akit valamelyikük ismer, találkoznak, előre megbeszélhetik, hogyan kezelik a helyzetet, például kapcsolatba lépnek vele, és ha igen, hogyan viselkedjenek. Úgy tapasztalom, hogy a klienseim rugalmasan kezelik ezeket a helyzeteket, emellett Jordannel egyetértve én is fontosnak tartom az olyan útvonalak járását a Walk & Talk során, ahol azért nem futunk úton-útfélben emberekbe. 

Az időjárásról

A szabadtéri munka során gyakran felmerül a kérdés, mi történik, ha esik az eső, vagy ha az időjárás túl hideg vagy barátságtalan ahhoz, hogy a szabadban lehessen folytatni. Az ilyen munkát végző szakemberek dönthetnek úgy, hogy esőben vagy hidegben is a szabadban dolgoznak, és előre megbeszélik a klienssel, rendszeresen ellenőrzik, hogyan érzik magukat, és hogyan befolyásolja a környezeti hatás a fizikai és érzelmi állapotukat. Eddigi személyes tapasztalataim alapján télen, hidegben, és esőben, viszonylag saras környezetben is érdemes lehet -a megfelelő lábbeli és öltözet birtokában- kimenni, hiszen az időjárási és hőérzeti tényezők mind-mind a folyamat szempontjából is fontos témákat hozhatnak be. 

Hove, M. J., & Risen, J. L. (2009). It's all in the timing: Interpersonal synchrony increases affiliation. Psychological Science, 20(1), 1–5. 

Jordan, M. (2015) Nature and Therapy: Understanding counselling and psychotherapy in outdoor spaces. Routledge 

Tschacher, W., Rees, G. M., & Ramseyer, F. T. (2014). Nonverbal synchrony and affect in dyadic interactions. Frontiers in Psychology, 5, 1323