Az álmodozás pszichológiája

Régebben az álmodozást egyértelműen rossz dolognak tartották. Mit gondoltok, a mai pszichológia hogyan vélekedik erről? Lehet-e hasznos az álmodozás? Ebben a blogban erről írok.

„A logika elvisz A-ból B-be.  A képzelet mindenhová elvisz” – Albert Einstein

Kreativitás, fantáziatevékenység, álmodozás. Pszichológusként tudom, hogy az emberi képzelőerő olykor csodákra képes. Akár nehéz élethelyzetekben, akár csak unaloműzés céljából folyamodik az ember a saját elméje határtalan lehetőségeihez, az tény, hogy a kreatív fantáziálás az elme egészséges működésének fontos része. 

Előfordul, hogy a túlzásba vitt fantáziálás esetenként a mindennapi feladatokról is elvonja a figyelmünket, ami előbb-utóbb kimerítő élménnyé válhat és az adott személy életét is megnehezítheti. Ez az úgynevezett „maladaptive daydreaming” jelenség. 

Ha az álmodozást egy harmadik szemlélő ítéli meg, akkor is könnyen meglehet, hogy az álmodozás, vagyis a figyelem elkalandozása a hétköznapi feladatokról egyenesen haszontalan tevékenységnek tűnhet.

Az embereknek éberen töltött idejük körülbelül 47%-ában elkalandozhatnak a gondolataik.

Jerome Singer pszichológus az álmodozás 3 típusát különböztette meg: 

• pozitív-konstruktív álmodozás

• bűntudatos-diszfórikus álmodozás

• gyenge figyelemkontrollos álmodozás.

Az álmodozó személy számára az első pontban említett pozitív-konstruktív álmodozás és kreatív gondolkodás olyan letagadhatatlan előnyökkel járhat, mint 

• az öntudatosság és az önreflexió fejlődése

• az improvizációs képesség és a kreativitás fejlődése

• a figyelemváltás képességének javulása

• az emlékek feldolgozása vagy akár a jövőtervezés képessége. 

Az egyik legérdekesebb jelenség a témában, a tudatos álmodozás, amely során az egyén szándékosan tereli el a figyelmét a külső helyzetről annak érdekében, hogy a belső világára tudjon koncentrálni. 

Az álmodozás tehát egyaránt lehet előrevivő, pozitív és életet megnehezítő, negatív élmény. Ez főleg attól függ, hogyan éljük meg. A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy az emberi elme belső világa nem csak a külső feladatoktól való elterelődés forrása lehet, hanem segítheti a kreativitást, az önismeret fejlődését, a személyes jelentésalkotást és akár a problémákkal való adaptív megküzdést is.

Hivatkozás:

McMillan, R. L., Kaufman, S. B., & Singer, J. L. (2013). Ode to positive constructive daydreaming. Frontiers in Psychology, 4, Article 626. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2013.00626